MTK legendárium | 293. rész

Publikálva: 2023.10.02 Frissítve: 2023.09.30 MTK Budapest

Az MTK-alapító Szekrényessy Kálmán élete. „A korrekt sportvadászat elvét honosította meg.” 74. rész.

Felnőtt férfikorának vadászatai – már komolyságuk okán is – távol estek a fővárostól. Azok egyik kiemelt helyszíne, Árpád nevű öccsének, Borsod falu körzetében fekvő birtokai voltak. Itt, a szép adottságú Bódva folyó völgyében elterülő erdők és mezők igazi vadászparadicsomul álltak rendelkezésre Szekrényessy Kálmánnak. A kellemes adottságú táj, az elegáns berendezésű rokoni udvarház, mindenkor bájolóan hatott a pihenni érkező népszerű rokonra. A Bódva folyó partján álló obsitos, tornyos épület, a mögötte elterülő háromholdnyi, művészien kialakított parkkal és mögé kanyarodó folyóval, valamint a Bódva-völgyének mulatni tudó úri famíliái mind nagyszerű környezetet nyújtottak a tradicionális úrivadászatok lebonyolítására.

Szekrényessy Árpád birtokán gyakori vadászvendégnek számított több rokona, így a híresen jó lövő és szenvedélyes vadász Kálmán, ill. sokak mellett a Miskolcon lakó bátyja Szekrényessy Lajos, […] de nem egy ízben körükben üdvözölhették a nagy bohém Szekrényessy Nándor soroksári birtokost, kit sokadmagával Szekrényessy Árpád földbirtokos mindig »roppant hívott Borsodra vadászatra«

A Szekrényessy leszármazott s az udvarház örököse, Bizell Margit (1879-1943) 1894 januári naplófeljegyzése hűen szemlélteti az egykori birtokosélethez kötődő vadászatok eseményeit:

„Ma korán, fél hatkor keltem fel, a hold még sütött. Kissé ügyetlen cselédnek segítettem mindent elkészíteni […] az urak sebtiben megreggeliztek, azután rendbeszedték fegyvereiket.

Az udvarban addig 140 hajtó várt. Miután Papa [Szekrényessy Kálmán sógora] őket csoportokba elosztotta és rendeletjeit elvégezte, elindultak […] Nagyon tiszta, szép idő volt. 4 ember, később Mamától gondosan bepakolt hideg pecsenyét, sodart, pogácsát és bort, a hajtóknak meg pálinkát vitt el. Mi addig lassan készültünk az ebédhez, mely 6 órakor lesz. Az erdőből nemsokára 2 ember 3 nyulat és egy rókát, majd aztán 2 nyulat és 2 rókát hozott haza. 7 hajtás volt összesen. Vaddisznónyomokat sokat láttak, de puska elé egyet se tudtak hajtani. Egy őzet lőttek, de melyet még nem találtak meg. Este az urak hazajöttek. 6 órakor ebédeltünk. 12-en voltunk. Ebéd után a vendégszobában mindnyájan kártyáztak, aztán Demeter kitűnő anekdotákat beszélt el.”

Nehéz közel hozni a 19. századi birtokos lét vadászhangulatait, mindazt a különleges életérzést, amit egy-egy ilyen úri együttlét jelenthetett:

„Van abban valami melankolikusan szép, ahogyan vadászatra felkínálja magát a sárgásvörös levelű, illatos ködpárában úszó őszi erdő. A szürkevadra, nyúlra, vadkanra menő hajtás izgalma, a hajnali föld hideg gőzölgése líraian oldódik fel a fehérabroszos, ezüstökkel megrakott vacsoraasztaloknál. Somlai, tokaji, bakator borpárája nemesen elegyül az áfonyás, szószos húsok vadas ízével. Valami kibeszélhetetlenül oldott csodája ez az életnek.”

Egy-egy enyhébb telet követően országszerte megnőtt a nemes vadállomány száma, mely valóssággal ösztönözte a vadászatokat: „az ország minden részében nagy hévvel folynak a lővadászatok, melyeknek eredménye azonban több helyen ki nem elégítő.” Szekrényessy, mint sportpedagógus ezen a területen is megnyilvánult, sportszerű elveit hangoztatva, melynek során elsősorban a zsákmányszerző vadászat ellen agitált: „A vadászat nemzet- és közgazdasági ügy, a vadászat egészséges szórakozás s a sportágak egyik legnépszerűbbje.” Éppen ezért óva intett a haszonelvű gondolkozás meggyökeresedésétől: „a nemessport gyakorlása rendkívül hasznos cél elérésére szolgáló eszköz is lévén, valóban fölösleges, hogy közgazdasági-szempontból is hasznunkra váljék.”